Projektográf

 

A NAGY VONATRABLÁS

MÁNDY

MOZI

heltai jenő

 

 

 

 

 

 

>>> A nagy vonatrablás (1903) >>>

 

 

 


 

Mándy Iván: Filmezés, kapualj 

(részlet)

 

Fekete télikabátos férfi állt a lány előtt. A gallért fölhajtotta, és mintha csak úgy pizsamára kapta volna fel a kabátot. Szakszerű hangon magyarázott.

 

– Nem lesz semmi fennakadás, a Vince bácsi a múltkor is meg volt elégedve.  

 

Vince bácsi, miféle Vince bácsi? És mit akar ez az alak a szobával? Az meg már a tejesüveghez fordult. – Jellegzetes pesti szoba, az ilyesmi nagyon emeli a filmet.


– Maguknál fognak filmezni? – A néni elképedve ingatta a fejét.  

 

A lány érezte, hogy közbe kéne szólni, de hallgatott. A férfi hangja különben is olyan zsibbasztó volt. Már nem valami fiatal, de van valami vonzija.


– Megfázik. – A férfi a fejét csóválta. – Ez a ronda, huzatos kapualj… 

 

Már többen álltak körülötte. Egy fiú iskolatáskával a hóna alatt ledobta magát a fotelba, kinyújtózott. A télikabátos férfi egyetlen mozdulattal fölrántotta.  

 

– Te kannibál! – Majd a lány felé: – Semmit se tisztelnek.

  

A lány nem is mert hátranézni. Úgy érezte, hogy már többen ülnek a fotelban. Valaki mintha a szekrény ajtaját nyikorgatta volna.  

 

– Az én szobám – mondta az öregasszony a tejesüveg mögül. – Miért nem nézik meg az én szobámat?  

Egy sovány, égő szemű nő: – Igaz, hogy bezárják a kaput?  

– Bezárják – bólintott a télikabátos. – Jó lesz sietni azzal a bevásárlással. – A lányra hunyorított, mint egy beavatott.  

Nyikorgott a szekrényajtó.


A lány megfordult. A férfi egy borzas kölyköt emelt ki a szekrényből. A fenekére ütött, és előrependerítette.  

 

– A szekrény akár lent is maradhat, hiszen nálunk is…
– Utcai felvételhez kell.
– Aha. – A férfi az állára tette a mutatóujját. – Utcai felvételhez.  

 

Megmozdult a kapualj. Akárcsak vakolat potyogna a falról.


– Ez a szekrény… az utcán?
– Valaki belebújik. – Elakadt. Micsoda hülyeség! Talán még némafilmben se csináltak ilyet. Nem, hát a Várnai Pipi nálam nem fog rendezni! Nálam?! Mikor lesz nekem filmem? Miért, ha a Robi ezt most megírja…
 

– Mi a film címe?
– A ló elmegy az ablak előtt.
– Ló is szerepel benne?
– Nem, csak beszélnek róla.
– Beszélnek róla…

 

 

A kapualj újabb és újabb alakokat bocsátott ki magából. Odafent is megmozdult a ház. Akárcsak végig állnának a lépcsőkön. Kinyílik egy ajtó, és egy nő kiszól. – Az udvar is benne lesz a filmben? – Öreg bácsi lent áll az udvaron, a porolórúd mellett. Sálban, füles sapkában áll a nyirkos udvaron. – Komoly pénzt kap, papa.


 

A nagy vonatrablás (1903):

 



Heltai Jenő: Mozi

Vászon. Homály. Rikoltó hirdetések.
Muzsika. Híradó. A film pereg.
Lóverseny. Autók. Pisze flapperek.
Gengszter. Detektív. A lyoni érsek.

New-yorki árvaház, ezer gyerek.
Az angol flotta. Chaplin: bölcs csavargó.
Mélyhangú, álomszőke Greta Garbo.
Hold. Víz ezüstje. Hervadó berek.

Micky egér. És hűvös mese-szőnyeg,
Mely úttalan útján a levegőnek
Bagdad fölé röpíti utasát.

Könny. Kacagás. Mint happy-end, a Végzet.
Egy centiméter igazi költészet
És háromezer méter butaság.

Kálmán Imre – Heltai Jenő: Dal a moziról

Berta egy szép nyári estén
A körúton mendegélt,
Arra jő egy fess legényke
S hencegőn melléje lép.
Szól a lányhoz: "Szép kisasszony,
Tartson vélem, ha lehet,
Jöjjön egy projektográfba
nézni mozgóképeket!"

S mert a Berta, s mert a Berta nagy liba,
Hát elment a mozi-mozi-mozi-moziba.

Együtt ültek a sötétben
Berta és az ifjú úr,
Míg a vásznon kergetőzött
Japán, angol, muszka, búr.
Körutazást, vonatrablást
S tudj' az ég, mit láttak itt,
S nem csupán a képek, ők is
Mozgolódtak egy kicsit.

És elcsattant, és elcsattant mutyiba
Most egy csók a mozi-mozi-mozi-moziba.

Folytatása volt a csóknak,
Mert követte még nem egy,
Sőt követte más egyéb is,
Végre az már egyre megy.
Végül aztán Berta bús lett,
És szemébe' könyű rezg,
Észrevette, hogy gyanúsan
Gömbö-gömbölyödni kezd!

A lap teteje

címlap